A művészet illúzió

Bal oldalon leheveredett a padlóra, alulról próbált meglátni valamit.

A középkori festő főműve előtt a padon egy férfi ül, hosszasan bámulja a képet. Nem akarod zavarni, mögé állsz, jobbra-balra helyezkedsz, de valahogy nem az igazi a látvány. Minden képhez tartozik ideális távolság, ahonnan a legjobb nézni. Magad is észlelted már, hátrálva egy remekmű előtt, hogy hirtelen a helyére került minden, kiélesedtek a színek, élővé váltak a személyek, megértettél valamit a saját életedből meg a művészetből. Körbejárod hát a termet a többi képet nézegetve, hátha elmegy, és elfoglalhatod a helyét. De még mindig ott ül. A teremőr is mintha ezt az ücsörgőt figyelné. Tovább mész a többi terembe, és visszatérsz a végén. Alig hiszed, de embered azóta sem mozdult a padtól. Ott van az őr is, hozzálépsz, és megkérded, nem aludni jött-e ide az illető. Csakhogy közben picit arrébb csúszik, félrefordítja a fejét, úgy néz. Az őr szerint többször föl is állt, közelebb ment, fölágaskodott, és jobbról lefelé bámulta, amit kell. Majd a bal oldalon leheveredett a padlóra, alulról próbáltmeglátni valamit pontosan 27 fokos szögben.

Orvosért tárcsáznál, de az őrmegnyugtat, nem ő az első a képnél – sokan szeretnék koponyának látni azt a hosszú valamit –, csak óvatosságból tartja rajta a szemét.

Aki tudni akarja, mi is ez az egész, lapozzon bele Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész könyvébe. Rajzokkal illusztrálva mondja el, mi mindent lát a Holbein-képen (és a régen neki tulajdonítottmásikon:Mózes és Áron a fáraó előtt). Laikusnak sokszor sok, amit egy művész észlel, de ha minden részletélményt élvezetes magyarázat kísér, maga is részese lesz a (meg)látás gyönyörének.

Ifj. Hans Holbein: Követek. National Gallery, London. A két követ előtt a padlón egy hosszú anamorfózis látható. „Vannak, akik csak azért mennek el a Trafalgar térre, a National Gallerybe, hogy megkeressék azt a nézőpontot, ahonnan koponyává torzul.