Végy két képet… - akár így is kezdődhetne Orosz István könyve, hiszen az elsősorban fantasz­tikus anamorfózisairól (a szó eredeti görög jelentése szerinti, a szemünk előtt lezajló "átalaku­lásairól", azaz csak egy bizonyos nézőpontból, esetleg egy hengeres felületen tükröződve értel­mezhető képeiről) ismert képzőművész valóban "vett" két képet, és elkezdett róluk - szóban és rajzban - elmélkedni. Ehhez legelőbb is mindent összeszedett, amit erről a két képről valaha leírtak, majd útra kelt, hogy végigjárja azokat a helyszíneket, amelyekhez a két kép kötődik.

Mindenekelőtt elment Londonba, a National Gallerybe, ahol a két kép egyike ma látható. Ezt a képet szinte mindenki ismeri: ifjabb Hans Holbein 1533-ban készült Követek című festményén két férfiú áll, egyikük elegáns lovag, másikuk egyházi személy, s köztük egy polcfélén egy csomó különböző tárgy van. És még valami van a képen, ami alighanem elsősorban felkelthette Orosz érdeklődését: a két szereplő lábai alatt-között egy furcsa, elnyújtott folt lebeg. Aki ismeri a mű­vet, tudja, nem más ez, mint (mit egy; talán a világon a legismertebb) anamorfózis: ha kellő szögből nézzük, az amorf alakzat egy emberi koponya képévé alakul át.

De vajon kik állnak a képen? Miért éppen azok a tárgyak vannak közöttük a polcon, amelyek? Megállapítható-e a képen megörökített ég- és földgömbről meg az ugyancsak odafestett nem is egy korabeli időmérő szerkezetről, hogy a világnak melyik pontján, az év melyik napjának me­lyik óráját akarta "megörökíteni" a festő? Aztán jönnek a további kérdések: vajon tényleg azért kopottabb a festmény egyik oldala, minta másik, mert egy időben a kettévágott képnek csak az egyik fele volt közszemlére téve, a másikat - és vajon mely okból? - eldugva kellett tartani? És ha ez tényleg így volt, akkor valóban később, és már nem is Holbein keze által került-e rá az újból összeillesztett műre az a bizonyos anamorfikus koponya? Orosz István lépésről lépésre nyomozva igyekszik megválaszolni ezeket a kérdéseket, hol a történelmet, hol a csillagászatot, hol a horoszkópkészítést, hol a kabbalisztikát, hol Shakespeare szonettjeinek speciális néző­pontú értelmezését hívja segítségül elméletei bizonyításához.

Egy ponton pedig azt a bizonyos másik képet, amely ma New Yorkban, a The Metropolitan Museum of Artban látható. Bár szignóként azon is Holbein neve szerepel, az biztos, hogy ez az alkotás, a Mózes és Áron a fáraó előtt nem a német mester munkája. Viszont az is biztos (nak látszik), hogy ez a két festmény egy időben ugyanabban a franciaországi kastélyban, talán ép­pen két egymással szemben lévő falon függött. Abban a kastélyban, amelynek akkori tulajdo­nosa mind a két képen szerepel: ő az egyik Londonban megfestett francia követ, a másik képen pedig az ismeretlen festő őt ábrázolta Mózesként. De vajon ennek a képnek a szereplői hogyan kapcsolódnak egy a francia király elleni merénylethez, és hogyan egy homoszexuális erőszak­hoz? Az éppen kígyóvá változó botot markoló Áronként megfestett püspök-testvér miért lett egy időben kegyvesztett, és vajon tényleg a „bűnbánó" festmény nyomán kapta-e vissza rangját, birtokát, udvari pozícióját? Orosz ezekre a kérdésekre is igyekszik kellően megalapozott vála­szokat adni. És még ha az utóbbi időkben oly divatossá lett dokumentumfikciók óta (vegyük példaként csak Dominique Noguez 1989-es Lenin dada című "elemzését") nem is mindent kell elhinnünk, amit akármennyire is "dokumentálva" tárnak elénk, Orosz István sajátos "képolvas­mánya" akkor is lebilincselően izgalmas, ha esetleg nem minden szava lenne is igaz.