
Oldalszám: 208 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2794-43-3
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák
Elfogyott
Illúzió és valóság
Nemrég beszélgettem Orosz Istvánnal Piero della Francesca 1465-ös festményéről, amelyen sok figura látható. Tökéletesen érdektelen alakok. Eleinte nem értettem: mi fogta meg ebben a kitűnő grafikust, animációs filmrendezőt? Azt mondta még az interjú előtt: “Leginkább a tojásról szeretnék fecsegni...” Tojásról? Hol van itt tojás? – töprengtem. A képen, felül látható ugyan egy kicsi valami. Aztán kiderült: ha ezt a valamit alulról nézzük, akkor a tojásból gömb lesz, ez pedig azért lényeges, mert meghatározza, mely nézőpontból érdemes a képet szemlélni.
Orosz István a saját, izgalmas gondolatokat ébresztő, szellemes ötletekkel teli grafikáin is előszeretettel játszik a térbeli illúziókeltéssel, a paradoxonnal, illetve az anamorfózissal, az optikai torzítással. Ezért is érdekesek a művei, annyi újdonságot fedezhetünk fel a már jól ismertnek hitt képein.
Az anamorfózis szó már a 12. oldalon felbukkan abban a könyvben is, amelyet Orosz István írt A követ és a fáraó címmel, s amely a Typotex kiadó remek, Képfilozófiák című sorozatában jelent meg az idén.
A kitűnő grafikus és rendező, aki költő is, itt a kötet szerzőjeként két festmény nyomába ered. Az egyik ifjabb Hans Holbein Követek című, 1533-as alkotása (Holbein 1532-ben érkezett Angliába), a másik a Mózes és Áron a fáraó előtt című kép, ismeretlen festő műve, noha valaki Holbein nevét hamisította alá – természetesen nem véletlenül.
Orosz István aprólékosan ecseteli a történelmi hátteret, már az is roppant érdekes, ahogy leírja VIII. Henrik és Katalin házasságát, „válását”, Henrik és Boleyn Anna házasságkötését, pikáns részletek sorát. A követek nemcsak fontos diplomaták, hanem kémek is voltak, az ő szerepükről szintén különös történelmi adalékokat tudunk meg. Veszélyes foglalkozásnak számított akkoriban az övék, fejvesztéssel is járhatott. Nem csoda, hogy olykor ruhát cserélt az udvari ember és a szolga.
Sajátos időutazást tehetünk abba a korba, amelyben VIII. Henriknek számos áldozata volt. Lefejeztek sok mindenkit, s ha egy ilyen halálra ítélt személyről készült korábban festmény, rajz, akkor azt is meg kellett semmisíteni, „hogy még az emlékezetből is törlődjön a szerencsétlen…” – fűzi hozzá a szerző.
A történelmi események, érdekességek leírása után kiderül a személyes érintettség is: Orosz István illusztrálta Sebastian Brant A bolondok hajója című kötetét. Minden fejezethez készített külön rézkarcot, nem csoda, hogy lassan haladt, játszhatott a formákkal, a koponyákkal.
Mert az, ami a Holbein-képen ilyen elmélyült kutatásra, töprengésre, az összefüggések keresésére készteti őt, nem más, mint egy anamorfikus koponya. Első ránézésre furcsa, hosszú tárgy a kép előtérében, a földön. Feltűnő helyen, ezért is kezdünk töprengeni: mi a csuda lehet ez?
Talán a festő titkos aláírása is lehetett, az ilyesfajta szignálás nem szokatlan Holbein idejében. A talány kapcsán minden újabb kérdés és ötlet további történelmi tényeket, érdekességeket csal elő a szerzőből, például akár az asztrológiai megközelítést: Mert az se lehet véletlen, hogy 1533. április 11-e a kép dátuma. Így, ilyen pontosan.
Aztán a sok elágazás, kérdés, töprengés után eljutunk a talány feloldásához, ahhoz, hogy honnan, miképpen kell nézni ezt a festményt. Aki eddig nem gondolkodott el a arról, hogy mi a valóság, valóban azt látjuk-e, amit látunk, mi az illúzió, annak legkésőbb itt eszébe juthatnak ezek a gondolatok.
A másik festményen, az 1537-es Mózes és Áron a fáraó előtt a című képen több férfi látható, rengeteg jelképpel, ezen is van mit „megfejteni”. Itt szintén érdekes a történelmi, családi háttér, ahogy azt is megtudjuk, mi a „szerepjátszó” kép.
Bámulatos ez a sokszínű tudás, ahogy érzékletesek Orosz István illusztrációi is. De leginkább látni tanít ez a könyv.
Ahogy én észre se vettem a „tojást” Piero della Francesca festményén, legföljebb az kezdett volna izgatni, ha múzeumban nézegetem ezt a művet: mi az a gömb ott fent, miért lóg a képbe?! Egy biztos: nem véletlenül. Tehát ha furcsaságot látunk, érdemes addig keresnünk a nézőpontot, amíg föl nem fedezzük a rejtett mozzanatokat. Mert új összefüggések tárulhatnak fel előttünk.
Kapcsolódó recenziók
- És a tükör összetört… (Ikker Eszter, Kultúra és Kritika, 2012-12-30)
- Szellemképes könyv (Balogh Tamás, Holmi, 2012. április)
- Kossuth díjas grafikus fáraója (, Budakeszi Hírmondó, 2012. március 07.)
- Honnan nézzük a festményt? (Lencsés Ákos, Budai Polgár , 2012/3)
- Koponya a képtárban | Orosz István: A követ és a fáraó (Jónás Erika, Olvass bele, 2012. február 6.)
- OROSZ ISTVÁN: A követ és a fáraó (Ugry Bálint, Szépirodalmi Figyelő , 2011/5)
- Orosz István: A követ és a fáraó (Szegő György, Magyar Építőművészet – 2011/5, 2011/5)
- Művészettörténeti nyomozás, avagy képnézésre tanító traktátus (Martos Gábor, Múzeumcafé – A múzeumok magazinja, 2011/2012. december/január)
- Orosz István: A követ és a fáraó (Delka, olvasoterem.com, 2011-12-17)
- A képbe zárt titok (Szekeres Nóra, Heti Válasz, 2011-11-02)
- Illúzió és valóság (Eszéki Erzsébet, Papiruszportál, 2011-10-16)
- Koponya az! (Kelen Károly, Népszabadság, 2011-09-30)
- Orosz István: A követ és a fáraó (Petrof Hajnalka Alkony , Ekultúra, 2011-09-27)
- Ha lehet disszidálni térben, miért ne lehetne időben? (Katona Anikó, Műértő, 2011-09-01)
- A követ és a fáraó (Halász István, Alaprajz, 2011-08-15)
- Képfilozófiai kalandtúra, soha nem látott módon (Török András, Vademecum Hírlevél 326. szám, 2011-07-14)
- Beszédes tölgyfalapok nyomában (Keczán E. Mariann, prae.hu, 2011-07-06)
- Kettévágott kép (P. Szabó Ernő, Magyar Nemzet, 2011-06-11)