Beszélgetés Votisky Zsuzsával – Valós kép korokról, tudományról és tudósokról
Könyvhét
2005. április
– Én mindig úgy tekintettem a Typotex Kiadóra, mint a tudományoknak és el
nem avult kifejezéssel: a tudományos ismeretterjesztésnek a fellegvárára. A
kiadó vezetője megerősít-e vélekedésemben?
– Mi egy magyar kiadó dolga? Tekintettel arra, hogy fogalmilag viszonylag
nehezebb dolgokról van szó, könnyítse meg annak az általános érdeklődést mutató
olvasónak a helyzetét, aki tudni akarja, mik a főbb vonulatok, mondjuk, a
kozmológiában, a genetikában. A szakemberek a szakcikkeiket angolul írják.
Magyar tudományt, históriát, irodalomtörténetet persze magyarul kell művelni, de
egy fizikus, matematikus, biológus kénytelen angolul írni. Marad tehát a
tankönyv és az ismeretterjesztés magyar nyelven.
– Most a tavaszi Könyvfesztivál előtt, kérem, ajánljon néhány olyan könyvet,
amelyek a Kiadó törzsközönségén túl mindenkinek a figyelmére érdemesek.
– Stanislaw Lem rendszeresen ír a lengyel lapokba tudományos esszéket, és
egyrészt kommentálja a jelen történéseit, a New York-i terrortámadástól Putyin
személyéig minden foglalkoztatja. Ugyanakkor számot vet azzal is, hogy 30–40
évvel ezelőtt mit jósolt a jelen időre. Mindig figyelemmel van a csillagászat
eredményeire, a genetikai fordulatokra. A DiLEMmák a második Lem-kötetünk, a
Szempillantás volt az előző. Szerencsére Lemnek van nálunk olvasóközönsége, egy
kicsit magyar szerző is, hiszen minden könyve megjelent magyarul.
– John North viszont, tudomásom szerint, még nem publikált Magyarországon.
– Ő angol tudománytörténész. Könyvének a címe: A követek titka. Ezek a követek
azok, akik Hans Holbein festményén láthatók: egy asztal, rajta mindenféle
reneszánsz kori tudományos eszközök, oldalt két úr. Ebből a képből kiindulva
egyrészt elmeséli a reneszánsz történelmét, a 16. századi históriáról megtudunk
egy csomó mindent. Nem csak a háborúkat írja le, nem csak királyokról szól,
ezeknek a tárgyaknak a nyomán a tudományos gondolkodást is kifejti. Van a
történetírásnak egy új nézőpontja, társadalomtörténetnek hívják, ez ennek egy
remek példája. Nem elméleti, hanem gyakorlati példája: megpróbálja megragadni a
16. századi világot, tudományosan is, historikusan is.
– Sok tévhit és torzítás él a köztudatban Einsteinnel kapcsolatban, írják a
katalógusukban. Mit lehet tenni ez ellen?
– Albert Einstein válogatott írásai a Principia Philosophiae Naturalis
sorozatban jelent meg. 2005 a Fizika Éve, mert 1905-ben publikálta Einstein a
speciális relativitáselméletet. Az írások egy része új fordításban lát
napvilágot, az egészhez készült Székely László tollából egy komoly tanulmány
Einsteinről, az ő szerepéről, a köztudatban elfoglalt helyéről. Hadd említsem
meg, igazából Cavendishnek köszönhető, hogy Einstein híres lett. Ugyanis volt a
20. század elején a Royal Academynek minden hónapban egy nyitott napja, és ott
Cavendish bemutatott a médiának, a londoni lapoknak és a tudós társaságnak egy
kísérletet, amivel arra utalt, hogy igaza lehet ennek a német fiatalembernek.
Cavendishnek lett egy kis ötlete, ami csak ezzel az új szemléletmóddal volt
magyarázható. Elméletét nincs is értelme kiadni, hiszen magát a
relativitáselméletet tanítják, a 100 év alatt meglett annak a kiforrott
gyakorlata, hogyan kell tárgyalni. Ebben a könyvben mi minél reálisabb
Einstein-képet akarunk nyújtani.
Csokonai Attila