Mit kell tudni a Typotex
kiadóról?
A Typotexet "typotech"-nek kell ejteni, mert az az x igazából egy khí,
vagyis a technének a khíje. Nevünk az akkoriban nagy újdonságnak számító TeX
szedőprogramból származtatható, amit 89-ben csináltunk, és ún. desktop
publishingre, matematikai tudományos szövegek szedésére alkalmas. Ez volt az
első technikai projektem, erre lett alapozva a cég, ezt viseljük a nevünkben.
Következésképp a könyvkiadáson belül tudományos könyvekkel foglalkozunk
elsősorban, bár mostanra a portfóliónk eléggé kiszélesedett: zeneelmélettől a
magas matematikáig sok minden előfordul, de regények, versek, gyermekkönyvek,
ilyesmik egyáltalán nem.
Ha már technika: mekkora
szerepet játszik a számítástechnika a kiadó életében?
Jó ideje az, hogy nekünk van honlapunk, FTP-nk, e-mail címünk, ugyanúgy
hozzátartozik az életünkhöz, mint az asztal és a szék az irodában. Ezer
következménye lehet, hogy az embernek ilyesmire szüksége van, és számunkra
nagyon fontos, hogy stabilan működjön minden.
2004-ben kezdtem bele ebbe EU-s csatlakozási - hogy is mondjam - lelkesedésbe,
hogy csináljunk valami nemzetközit, ami soknyelvű, sokkultúrájú, és akkor
találtam ki a Bábel Web Antológiát. Amikor elkészült az első verzió, akkor
ébredtem rá, hogy ez mennyire sok komplikációval jár. Röviden: három csapat
rendszeradminisztrátor-társasággal jártam pórul, tehát kínlódtam nap mint nap,
harcoltam és próbáltam megérteni és magyarázni mindent, és egész egyszerűen
nem ment. Tavaly február óta vagyok a Hungary.Networknél, és süt a nap, és
semmi bajom, semmi dolgom, és borzasztóan élvezem, hogy minden működik. Vagy
ha véletlenül van egy óra, amikor mégsem, akkor a következő fél órában ez meg
van javítva. Két és fél év napi szenvedés után én nagyon tudom értékelni, hogy
nyugvópontra jutott ilyen értelemben a cég, tehát dolgozni lehet, és nem azzal
kell foglalkoznom, ami végül is nekem csak egy hinterland volna. Úgyhogy úgy
gondolom, végre révbe értem, és ha még három baromság eszembe jut - ami
folyton előfordul velem, pedig próbálom féken tartani magam -, akkor tudom,
hogy van mire támaszkodjak.
Mi is ez a Bábel Web
Antológia pontosan?
Ez egy unikális vállalkozás, ami képes egy adott náció irodalmát bemutatni
egy másik náció nyelvén: az európai országok bele tudnak pillantani egymás
irodalmába úgy, hogy egyszerre látják az eredetit és a fordítást is. Tehát ha
van egy cseh barátom, akkor a szívemhez közel álló magyar verset megmutathatom
neki az ő nyelvén. A motiváció a magyar irodalom népszerűsítése Európában,
tehát különböző nyelvű fordításokból ízelítőt adni, majd az olvasót
továbbvezetni egy elektronikus könyvesbolthoz, ahol meg lehet kapni az adott
könyvet - arra megy ki, hogy marketingelje az adott nemzet irodalmát.
Most a legvividebb rész a visegrádi országok közötti dolog, onnan nagyon
erősen fölfigyeltek erre, meghívtak tovább pályázni, és megyek Barcelonába is,
a katalánok is érdeklődnek. Ugye nekem ahhoz semmi közöm sincs, hogy a katalán
irodalom franciául, ezért úgy van megkonstruálva, hogy nemzetenként, sőt
cellánként el lehet adni a "kulcsot": én kinyitom nekik a helyszínt, és ők az
adminisztrációs felületen töltögethetik föl a műveket.
Mekkora a felhasználói
érdeklődés?
Nincs most magyar pályázatom, amiből marketingmunkát meg tudnék fizetni, de
megtudtam, hogy vannak technológiák, amivel a megtaláltságot lehet javítani.
Körülbelül az utóbbi hat hétben dolgoztak ezen, és decemberről januárra
másfélszeresére nőtt a látogatottság (a keresés alapján ide beterelődött
emberek), és még nagyon jó, hogy az ottragadás ideje a nulla és fél perc
közötti tartományból legalább két percre nőtt. Ennél az eredménynél tartunk,
most, de ennek még kell, hogy kifutása legyen, mert azt hiszem, a Google-nak
is kell idő, mire észreveszi a "kirakatba pakolásokat". Szerintem még nem telt
el elég idő, csak az első lépések lettek lereagálódva ebben a december-januári
fordulatban, sokkal több minden történt a január folyamán, ami most
február-márciusra fog kiderülni.
Visszatérve a kiadóra, úgy
tudom, webáruház nyitásán is gondolkodnak.
Két dolog is van. Van először egy folyamatban lévő fejlesztés. Nekünk van
egy boltunk, ami nagyon jó helyen van, ami nagyon rossz. Furcsa, hogy a Váci
utcáról nyíló üzletben olyan kevés ember jár - hiába van a legjobb helyen,
valamiért nincsen jó átmenő forgalom. Ezt
Olvasók
Boltjának hívják, és kitaláltuk, hogy attól működhet ez jobban, ha az
interneten keresztül próbáljuk meg odairányítani a vevőket. Közösen csinálom
egy szépirodalmat, gyermekirodalmat kiadó barátommal, mégis nekem van nagyobb
forgalmam a boltban. Elég abszurd, hogy matematikai analízis könyv meg
ilyesmik árulásával több pénzt keresünk, mint mondjuk Tersánszky J. Jenő
novelláival, és arra jöttem rá, hogy ennek egyik oka lehet, hogy nekünk van
egy levelezési listánk közel háromezer taggal, akik kapják a hírlevelünket, és
ezzel tudjuk őket beszívni a boltba. Most az a terv, hogy csinálunk egy kis
webáruházat, aminek Olvasók Klubja lesz a címe, ott vásárolhatnak, és a bolt
maga postáz. A másik egy kutatási terv, annak InterKönyv a címe, és alapvetően
szakkönyveket hivatott elektronikusan árusítani úgy, hogy nem kell az egész
könyvet megvenni, lehet csak részleteket, vagyis micropayment és így tovább.
Ez már távlati cél, most elértünk egy nagyon jó kapcsolatot a céggel, van még
folyamatban egy munka, utána jöhet a fejlesztés.