– Én mindig úgy tekintettem a Typotex Kiadóra, mint a tudományoknak és el nem avult kifejezéssel: a tudományos ismeretterjesztésnek a fellegvárára. A kiadó vezetője megerősít-e vélekedésemben?
– Mi egy magyar kiadó dolga? Tekintettel arra, hogy fogalmilag viszonylag nehezebb dolgokról van szó, könnyítse meg annak az általános érdeklődést mutató olvasónak a helyzetét, aki tudni akarja, mik a főbb vonulatok, mondjuk, a kozmológiában, a genetikában. A szakemberek a szakcikkeiket angolul írják. Magyar tudományt, históriát, irodalomtörténetet persze magyarul kell művelni, de egy fizikus, matematikus, biológus kénytelen angolul írni. Marad tehát a tankönyv és az ismeretterjesztés magyar nyelven.
– Most a tavaszi Könyvfesztivál előtt, kérem, ajánljon néhány olyan könyvet, amelyek a Kiadó törzsközönségén túl mindenkinek a figyelmére érdemesek.
– Stanislaw Lem rendszeresen ír a lengyel lapokba tudományos esszéket, és egyrészt kommentálja a jelen történéseit, a New York-i terrortámadástól Putyin személyéig minden foglalkoztatja. Ugyanakkor számot vet azzal is, hogy 30–40 évvel ezelőtt mit jósolt a jelen időre. Mindig figyelemmel van a csillagászat eredményeire, a genetikai fordulatokra. A DiLEMmák a második Lem-kötetünk, a Szempillantás volt az előző. Szerencsére Lemnek van nálunk olvasóközönsége, egy kicsit magyar szerző is, hiszen minden könyve megjelent magyarul.
– John North viszont, tudomásom szerint, még nem publikált Magyarországon.
– Ő angol tudománytörténész. Könyvének a címe: A követek titka. Ezek a követek azok, akik Hans Holbein festményén láthatók: egy asztal, rajta mindenféle reneszánsz kori tudományos eszközök, oldalt két úr. Ebből a képből kiindulva egyrészt elmeséli a reneszánsz történelmét, a 16. századi históriáról megtudunk egy csomó mindent. Nem csak a háborúkat írja le, nem csak királyokról szól, ezeknek a tárgyaknak a nyomán a tudományos gondolkodást is kifejti. Van a történetírásnak egy új nézőpontja, társadalomtörténetnek hívják, ez ennek egy remek példája. Nem elméleti, hanem gyakorlati példája: megpróbálja megragadni a 16. századi világot, tudományosan is, historikusan is.
– Sok tévhit és torzítás él a köztudatban Einsteinnel kapcsolatban, írják a katalógusukban. Mit lehet tenni ez ellen?
– Albert Einstein válogatott írásai a Principia Philosophiae Naturalis sorozatban jelent meg. 2005 a Fizika Éve, mert 1905-ben publikálta Einstein a speciális relativitáselméletet. Az írások egy része új fordításban lát napvilágot, az egészhez készült Székely László tollából egy komoly tanulmány Einsteinről, az ő szerepéről, a köztudatban elfoglalt helyéről. Hadd említsem meg, igazából Cavendishnek köszönhető, hogy Einstein híres lett. Ugyanis volt a 20. század elején a Royal Academynek minden hónapban egy nyitott napja, és ott Cavendish bemutatott a médiának, a londoni lapoknak és a tudós társaságnak egy kísérletet, amivel arra utalt, hogy igaza lehet ennek a német fiatalembernek. Cavendishnek lett egy kis ötlete, ami csak ezzel az új szemléletmóddal volt magyarázható. Elméletét nincs is értelme kiadni, hiszen magát a relativitáselméletet tanítják, a 100 év alatt meglett annak a kiforrott gyakorlata, hogyan kell tárgyalni. Ebben a könyvben mi minél reálisabb Einstein-képet akarunk nyújtani.