Az utolsó jeles időszak a hatvanas évektől nagyjából 1985-ig tartott, amikor a Zeneműkiadónál dolgozni vagy ott publikálni rangot jelentett. Az állami szakkiadó 1990-es évek elején beteljesedő végzete, zenei könyvkiadási ágazatának megszüntetése egy sok szempontból komor hangulatú jövőképet vetített előre.

Ha sok egyéb területen nem is, a kultúra szférájában még utolsó évtizedeiben is sikereket könyvelhetett el a kádári művelődésigazgatás. A zenei közélet pezsgett, a Zeneműkiadó egyre-másra jelentette meg kiadványait (de megemlíthető a Gondolat Kis zenei könyvtár sorozata is, melyben jeles magyar zenetudósok rövidebb lélegzetű monográfiáit közölték. A rendszerváltással egy időben aztán kiszaladt a talaj a szakkiadó lába alól is, az egyre szűkülő forrásokból nem tudtak lépést tartani a rohanvást ellenkező irányba tartó nemzetközi folyamatokkal. A kiadók között kibontakozó verseny nem a minőség javulása, hanem a romlás irányába hatott - elfogytak a könyvek, az újranyomásnak értelme, a fordításnak fedezete nincs többé.

Fodor Géza esztéta azonban az anyagi ellehetetlenülésen túl mélyebb összefüggéseket is felfedezni vél a visszaesés okai között. Szerinte a rendszerváltást követően kikopott a közbeszédből, az értelmiségi társalgásból a zene. Az eltávozó kiváló zenetudósok által felállított magas követelményekhez a fiatal zenetudósi gárda már nem akar vagy nem képes felnőni. Változatlanul sokan látogatják a koncerteket, hallgatják a lemezeket, de nagyon kevesen vannak, akik hajlandóak gondolkodni is a muzsikáról. Mindez alapjaiban érinti az amúgy is problémákkal küszködő zenei könyvpiacot is. Ma már olyan alapvető művek is hiányoznak a boltok polcairól (néhány példa - Charles Rosen: The Romantic Generation; Carl Dahlhaus: Beethoven und seine Zeit; Adorno: Philosophie der neuen Musik), amelyek tudományos elmélyültséggel, a legújabb elméletek ismeretében segítenék egy-egy korszak vagy szerző műveinek megértését, feldolgozását. Az anyagi kihívásokkal küszködő kiadók a piac szabályainak engedelmeskedve egymással versengve készítik kiadványaikat, amelyek szakmailag gyakorta kifogásolhatók. Állítása szerint jelenleg kétféle zenei tárgyú könyvtípus lelhető fel a boltokban: a nagyon drága, igényes monográfiák és az inkább a népszerűség, semmint a tudományosság igényével elkészített ismeretterjesztő munkák.

Dalos Anna, a Zenetudományi Intézet munkatársa nagyrészt egyetértve az iménti helyzetelemzéssel hozzáteszi: a Zeneakadémia zenetudományi tanszakán sem része a tananyagnak a kiadói szerkesztői munkára való felkészítés, pedig innen kellene kinőnie a kiadói zenei szerkesztők új generációjának. A felkészült szakemberek által gondozott, nívós zenetudományi alkotások megjelenése pedig befolyásolná a közönség ízlését, s ez visszahathatna a piac kibontakozására is.

Torz piac

Arra a piacra, amely jelenleg torzan és korántsem nyereségesen működik. A zenei könyvek megjelentetésével foglalkozó fontosabb kiadók vezetői egyértelműen állítják: a rajtuk számon kért elmaradások oka az, hogy Magyarországon nem üzlet a klasszikus zenei könyvkiadás. Ahhoz, hogy igényes művekkel jelenhessenek meg a boltokban, szükséges lenne, hogy a kiadványaikból származó bevételeik legalább az alapját megteremtsék egy újabb mű felvállalásának. Ma azonban számukra a kalkulálható nullszaldó már pozitív eredménynek tekinthető. Általános értékelésük szerint a piac kiszámíthatatlan, emiatt a zenei tárgyú írásokat csak kis példányszámban, s emiatt viszonylag drágán lehet megjelentetni. Hollós Máté, az Akkord Kiadó művészeti vezetője szerint ma nemegyszer háromjegyű számokbanlehet mérni az eladott példányokat - ők emiatt vonultak ki a zenei könyvpiacról. Votisky Zsuzsa, a Typotex igazgatója megerősíti ezt: a Szabolcsi Bence válogatott írásait összefoglaló műből mindent egybevéve eddig 210 darabot adtak el. Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó igazgatója szerint is a piaci logika egyértelműen a zenei tárgyú könyvek megjelentetése ellen szól. A Park Kiadó ügyvezetője, Rochlitz András ezzel nem ért egyet (ők adták ki nemrég Christoph Wolff hatalmas Bach-monográfiáját). A zenei ismeretterjesztés üzleti szempontból valóban kockázatos, ám minden ezzel foglalkozó kiadónak ki kell tudnia gazdálkodni e könyvek megjelentetését, mert ezek is csak piaci termékek. Ráadásul Magyarországon jelenleg kb. ezer kiadó megél, ami szerinte az általános aggodalmaknak jócskán ellentmond. A szépszámú kiadó jelenléte ellenére a zenei tárgyú írások piacán csekély a verseny, ami miatt egyesek számára akár vonzó is lehet. Ugyanakkor elismerte, hogy a legalapvetőbb szakmai könyvek megjelentetését valóban átgondolná, mert a kizárólag egy szűk szakmai elit érdeklődésére számot tartó könyvekkel csak az örökkévalóságnak dolgozna, megélni nem tudna belőle.

Egyetlen forrás

Okkal adódik a kérdés: ha mindez nem megy a piac normái szerint, akkor hogyan tovább? A gyakorlatban létező keretfinanszírozást egyes kiadók arculatuk miatt nem tudják, mások kifejezetten nem akarják alkalmazni. A kottakiadás biztosíthat esetleg egy igen szűken járható mezsgyét, s bár többen foglalkoznak vele, általános vélemény, hogy egyre kevesebb a haszonnal kiadható darab. Biztos források csak a Nemzeti Kulturális Alapprogram zenei kollégiumának félévenként megjelenő pályázatai, amelyeken keresztül e célra a 2004. évben 352 millióból, az idén 401 millió forintból lehetett megszerezni a szükséges forrás egy töredékét. Szinte egyöntetű a vélekedés: állami mecenatúra nélkül klasszikus zenei könyv kiadhatatlan lenne. Ám ez csak szükséges, de korántsem elégséges feltétele a továbblépésnek. (Szinte egyöntetű - a Park Kiadó vezetője e kérdésben is ellentmond kollégáinak. Az állami támogatást piac- és versenytorzító beavatkozásnak tartja, ahol előállhat az a képtelen helyzet, hogy az általa befizetett járulék a versenytársat segíti hozzá céljai megvalósításához.) De a pályázati rendszer eleve lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést, emellett olyan feltételek teljesítését kérik számon a pályázótól, amelyeket csak a támogatás birtokában tudna teljesíteni - az egész könyvszakma égető gondja ez. A többség szerint egyfelől megoldást jelenthetne a forrásbővítés: a Magyarországon még kialakulatlan civil társadalmi kezdeményezések, magánalapítványok kulturális piacra lépése. Ezek kezelői ma még eleve elzárkóznak a zenei tárgyú művek támogatásától a túl szűk olvasóközönség okozta üzleti kockázat miatt. Gyurgyák János - az Osiris Kiadó igazgatója - szerint érdemes lenne modellt váltani, s áttérni a skandináv mintájú állami könyvtár-támogatási programra, amelynek során az igényesebb szakmai kiadványokból 800-1500 példányt az állam vásárolna meg a könyvtárak számára.

A klasszikus zenei könyvkiadás tehát a többség szerint nem üzlet, s állami segítség nélkül még a legelemibb célok sem valósíthatók meg. A kiadók helyzetét azonban egyéb, járulékos nehézségek is bonyolítják. Kevés az igazán elkötelezett szakfordító, még kevesebb a hozzáértő lektor, egy-egy rangos külföldi mű lefordítása olyan összegekre rúg, hogy a tervek már az elképzelés szakaszában leállnak. Sokan méltánytalannak tartják a terjesztők által felszámolt hasznot is, ami becslések szerint a 40-50 százalékot is elérheti. Vitatják a hozzáértésüket is.

Sikerek

Ennek ellenére a valós helyzet nem támasztja alá minden szempontból a sötét várakozásokat. Dalos Anna szerint a klasszikus zenei könyvek piaca mintha kezdene magára találni az utóbbi években, s erre utalnak a kiadók egyes kijelentései is. Így sikereket könyvelhetett el az Európa Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete című munkájával, Norman Lebrecht csevegő hangú műveivel, valamint Otto Friedrich Glenn Gould-életrajzával, s hamarosan megjelenteti Jonathan Carr: Az igazi Mahler című munkáját, jövőre pedig Julius Budden Verdi-monográfiáját az Életek és művek sorozatban.

A Mágus Kiadó 1995 óta mintegy 70 zenei tárgyú kötetet jelentetett meg, ezek között helyet kapott Leopold Mozart Hegedűiskolája és a Magyar Zeneszerzők című kismonográfia-sorozat is. A Rózsavölgyi pedig szűk értelemben vett szakmai tárgyú könyvek kiadásával is büszkélkedhet: ők jegyzik Kárpáti János Bartók-analitika című kötetét és a Kelet zenéjével foglalkozó művét is. Új, itthon még nem publikált könyvekből, valamint a magyar zenetudósok műhelyébe bepillantást engedő művekből álló sorozat megjelentetését készítik elő a Gondolatnál. Szintén sorozatban gondolkodik az Osiris, Dolinszky Miklós zenetudós szerkesztésében eddig három kötetük látott napvilágot, és hamarosan megjelenik egy Ligeti Györggyel készült interjúkötet magyar változata. A Rózsavölgyinél is tervbe vették műfajkalauzok, lexikonok megjelentetését, a Typotex Hans Heinrich Eggebrecht zenetörténeti összefoglalóját magyaríttatta, de náluk jelent meg nemrég Carl Dahlhaus egyik alapvető könyve, Az abszolút zene eszméje is. Megemlíthető a Jelenkor kiadó is, mely Vikárius László új szemléletű Bartók-kötete után nemrég Grabócz Márta zenetudományi írásait dobta piacra. Összevetve tehát, ha nagy küzdelem árán is, de a félidőben: klasszikusok-rendszerváltás (csak): 0-1.