Ökoterroir
Az Ökoterroir címszó alatt futó gondolatkísérletek gyakori témája a globális felmelegedés, és annak hatásai. Valljuk be, legtöbbször a jegesmedve szemszögéből. Ez azért van így, mert az én a vízilovakkal vagyok Bud Spencer-i attitűdje etikusnak és vállalhatónak tűnik, a szerző a „tisztelet és felelősség minden érző lény iránt”, valamint a „nem ártani” alapelvek mentén képzel el egy élhetőbb világot, és vállaltan az érzelmei motiválják. Ami talán nem is túl nagy baj egy ultraracionális, anyagelvű környezetben, amelyből tagadhatatlanul hiányzik a tudomány iránti ájult és kritikátlan ömlengésre való hajlam, mondhatni empirikus úton került beléje némi szkepszis. Így viszont felettébb alkalmas rá, hogy megértsen egy másik szkeptikust. Bjorn Lomborgnak elsősorban a hozzáállása rokonszenves. Cool It – Hidegvér! című könyvében (Typotex Kiadó, 2008) fölveti a kérdést, hogy miért képes a klímaváltozás témája elnyomni az ésszerű dialógust és az értelmes véleménykülönbség lehetőségét, ami bizony jogos észrevétel, amikor megannyi Hruscsov veri az asztalt a cipőjével. Az én válaszom erre az, hogy az embereket már annyiszor átverték a haladás, a modernizáció, a technika, a fejlődés gazdasági, politikai, tudományos lózungjaival, hogy kezdenek feldühödni, és ez jó, de ettől persze még nem feltétlenül fontos üvöltözni, noha indokolt. A nagy felismerések ugyanis kezdetben nagy indulatokat gerjesztenek, vö. forradalmak. Ráadásul esetünkben nem valami lokális villongásról van szó, hanem arról, hogy milyen műszaki állapotban hagyományozzuk gyermekeinkre a kölcsönkapott bolygót, amit Lomborg is rendkívül fontosnak tart. Aki egyébként a Foreign Policy and Prospect magazin 2005-ös listája alapján a világ tizennegyedik legbefolyásosabb tudományos személyisége, a Time a száz legfontosabb személy közé választotta (2004), a Guardian szerint pedig egyenesen azon ötven ember közé tartozik, akik megmenthetik a Földet. És mivel ő a Dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet és a Consensus Center igazgatója, jobb az ilyesmit rábízni, mint mondjuk Miss Arizonára. Lomborg könyve szerint a globális felmelegedés tény és az emberi tevékenység következménye, viszont az azonnali következményeivel kapcsolatos állítások nagy része túloz, ezért egyszerűbb, okosabb és hatékonyabb megoldásokkal kell reagálnunk. Ráadásul sokkal fontosabb problémáink is vannak, többek között az éhezés, a szegénység és a betegségek és ha ezeket megoldjuk, több embernek segíthetünk, méghozzá olcsóbban és hatásosabban, mintha dollárbilliókat fordítunk a drasztikus éghajlat-politikára. Igen. És az is vérlázító, hogy milliók nem jutnak iható vízhez, valamint az sem lenne jó, ha a jegesmedvéért cserébe beáldoznánk a tehenet, bár tagadhatatlanul csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás. De könyörgöm, nem lehetne mindezt egyszerre? Pénz van bőven, csak a helyére kellene tenni.
