Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Gyárfás Vera
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 232 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9664-88-3
Témakör: Ökológia
Sorozat: Szokatlan szempontok

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft

KOSÁRBA
Cool it - Hidegvér!
a szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez

van még más a globális felmelegedésen túl

http://magicafe.hu
2008-4-27

Ám a helyzet a globális felmelegedés dühödt kritikusaihoz képest árnyaltabb. Némiképp árnyaltabb. Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) nevű grémium jó jelentést készített, megkísérelve összefoglalni mindazt, amit a világ tudósai a globális felmelegedésről tudnak. Eltérően a Bush-kormányzattól, amely szeretné bagatellizálni a tudományos eredményeket, az IPCC leszögezi: az emberiség a felelős a Föld felmelegedéséért. Másrészt viszont nem terjeszt rémhíreket, ahogyan Al Gore volt amerikai alelnök teszi, aki az elmúlt hónapokban azzal az üzenettel utazta körbe a világot, hogy a városainkat hamarosan elboríthatja a tenger. Keveseknek tűnt fel azonban az az egyszerű tény, hogy az IPCC mostani jelentése semmivel sem vészjóslóbb, mint a 2001-ben készült előző, sőt.

Bjørn Lomborg

DÉJÀ VU. Egyfelől megtudhatjuk belőle, hogy 2001-hez képest a tudósok ma biztosabbak abban: a felmelegedésnek nagyrészt emberi okai vannak. Másfelől kifejezett déjà vu érzésünk lehet tőle, hiszen a hőmérséklet-emelkedésre, a meleg- és hideghullámokra vonatkozó előrejelzések szinte azonosak a hat évvel ezelőttiekkel. Van viszont két meglepő mozzanat is a jelentésben, amelyekről a médiumok többsége egyáltalán nem adott hírt. Az első az, hogy a tudósok megint lefelé korrigálták a tengerszint emelkedésével kapcsolatos prognózisukat. Az amerikai környezetvédelmi hivatal a nyolcvanas években még azt jósolta, hogy 2100-ra az óceánok vízszintje méterekkel válik magasabbá. A kilencvenes években az IPCC átlagosan 67 centiméteres emelkedést valószínűsített. Aztán a 2001-es jelentés visszavette ezt 48,5 centiméterre, a mostani pedig már „csak” 38,5 centiméterrel számol.

Ez azért különösen érdekes, mert megkérdőjelezi az Al Gore főszereplésével leforgatott Kínos igazság (An Inconvenient Truth) című film egyik legriasztóbb jelenetét. Gore ott azt mutatja be, hogy 7 méteres tengerszint-emelkedés esetén Florida nagy része, továbbá Sanghaj és Hollandia víz alá kerülne. Az IPCC-anyag világossá teszi, hogy az ilyen túlzások minden tudományos alapot nélkülöznek, habár az emberek megrémítésére kétségkívül alkalmasak - és talán még Oscar-díjat is hoznak Gore-nak.

A jelentés alapján irreálisnak mondható az a másik Gore-szcenárió is, miszerint a globális felmelegedés miatt leállhat a Golf-áramlat, aminek következtében Európára szibériai klíma köszöntene. A dokumentum kerek-perec kimondja, hogy ennek bekövetkezte - hiába látható a Holnapután (The Day After Tomorrow) című hollywoodi filmben - „nagyon valószínűtlen”. Mi több, ha az évszázad folyamán gyengülne a Golf-áramlat, az még akár kedvező is volna, mert így kisebb lenne a nettó felmelegedés a szárazföldi területeken.

Mi lehet mégis az oka, hogy a klímabizottság mostani beszámolója annyira fenyegetőnek tűnik? Alapszabálya szerint az IPCC „politikailag semleges”, vagyis az a dolga, hogy csak tényeket közöljön, s minden egyebet bízzon a politikusokra és az őket megválasztó emberekre. A jelentés ennek megfelelően óvatos és józan. Csakhogy számos tudós és újságíró, aki mintegy közvetítőként működik a tanulmány és a közvélemény között, egyszersmind a globális felmelegedés elleni küzdelem aktivistája is. Az IPCC igazgatója, aki egyébként az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának azonnali és radikális csökkentését szorgalmazza, reményét fejezte ki, hogy a jelentés „sokkolni fogja és ezáltal komolyabb cselekvésre készteti az embereket és a kormányokat”. Ilyen fontos és politika-semleges szerepben az efféle nyílt aktivizmus megengedhetetlen. Képzeljük el, amint a CIA igazgatója ugyanezen szavak kíséretében hoz nyilvánosságra egy iraki helyzetértékelést.

A klímaváltozás valós és súlyos probléma. Csakhogy a mostani médiafelhajtást nézve úgy tűnik, egy új jelentés vagy új fejlemény sokaknak csak akkor elég figyelemfelkeltő, ha drámaibb következményeket és szörnyűségesebb katasztrófákat vetít előre, mint amilyenekre az emberiség bármikor korábban gondolni mert. A tudomány alig vagy egyáltalán nem támasztja alá a médiában tapasztalható éghajlatváltozás-hisztériát. Az egyik legjelesebb angol klimatológus, a Tyndall Centre for Climate Change Research élén álló Mike Hulme egyenesen úgy látja, a militáns zöldek és az általuk szócsőként használt újságok „úgy beszélnek a káoszról és a katasztrófáról, mint irányíthatatlan fegyverekről, hátha ezzel a kétségbeesett fenyegetéssel sikerül elérniük a társadalmi magatartás megváltozását”. Hulme szerint legfőbb ideje, hogy „vegyünk egy mély levegőt, és álljunk meg”. Az óceánok szintjének 38,5 centiméteres emelkedése valóban gond, de semmiképpen sem pusztítja el az emberi civilizációt. A múlt évszázadban a vízszint fele ennyivel nőtt, ám ezt az emberiség többsége észre sem vette.

VOLNA MÁS TEENDŐ. Az ENSZ szerint 2030 előtt gyakorlatilag semmi olyasmit nem tehetünk, ami pozitívan befolyásolná a klímaváltozást. Szembe kell néznünk tehát a kérdéssel, nem volna-e célszerűbb először más ügyekre koncentrálni - például segíteni az embereknek életminőségük javításában és rugalmasságuk növelésében, hogy jobban meg tudjanak birkózni a világ kihívásaival. Amikor a Koppenhágai Konszenzus nevű, 2004-ben elindított projekt keretében Nobel-díjas közgazdászok megvitatták, miként lehetne a legtöbbet használni a világnak, arra a következtetésre jutottak, hogy a HIV/AIDS, a malária és az alultápláltság kezelése, valamint a kereskedelmi határok lebontása sokkalta előbbre való, mint bármilyen nagyszabású akció vállalása a klímaváltozás feltartóztatása érdekében.

Az üvegházhatás körüli felbolydulás közepette könnyű megfeledkezni arról, hogy más és jobb utakon is lehet segíteni a bolygón. Az okos döntések körültekintő mérlegelést igényelnek. Ilyennel szolgál az IPCC jelentése. A nyomában támadt hisztéria azonban semmi jóra nem vezet.

A szerző a Koppenhágai Konszenzus szervezője, a Copenhagen Business School adjunktusa, egyben A szkeptikus környezetvédő és a Hogyan költsünk el 50 milliárd dollárt, hogy a Föld élhetőbb legyen program vezetője.

Végzettsége

Bjørn Lomborg egy évet töltött az amerikai Georgia Egyetemen, M.A. fokozatot szerzett politológiából az Aarhusi Egyetemen 1991-ben, és PhD-t a Koppenhágai Egyetem Államtudományi Tanszékén 1994-ben. Statisztikát oktatott az Aarhusi Egyetem Államtudományi Tanszékén 1994-2005-ig, ezért a sajtóban gyakran statisztikusként szerepel, pedig nem ez az elsődleges végzettsége. 2005-től a Koppenhágai Üzleti Főiskola tanáraként dolgozik.

Kutatási területei

Stratégiák szimulációja a társadalom működésének döntéshelyzeteiben

Pártok viselkedésének szimulációja az arányos képviseleti szavazási rendszerekben

A kérdőívek használata közigazgatásban

A statisztika használata a környezetvédelemben.

Díjak és elismerések

Lomborgot a Time magazin 2004-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

A Foreign Policy and Prospect magazin 2005-ös listája alapján ő a világ 14. legbefolyásosabb tudományos személyisége.

A World Economic Forumon 2005-ben a „Fiatal Globális Vezetők” közé választották.

2008-ban a Guardian őt is azon 50 ember közé sorolta, aki megmentheti bolygónkat.Lomborg műveit számos szakember és környezetvédő aktivista támadja, általában azt vetik a szemére, hogy az éghajlatváltozást nem tartja akkora veszélynek, mint ahogy az a tudományos köztudatban szerepel.

Kerekes Tamás

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK