
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 232 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9664-88-3
Témakör: Ökológia
Sorozat: Szokatlan szempontok
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
Megváltó napfény
Kell-e azonnal csökkentenünk az ipar szén-dioxid-kibocsátását? – Más véleményen Björn Lomborg és Jeremy Leggett
Nemrégiben
két könyv is megjelent Budapesten az éghajlatváltozásról és az
energiaválságról. Mindkét kötet Magyarországra látogató szerzője
interjút adott lapunknak. Bár mindketten a napenergia fontosságát
hangsúlyozzák, éles vitában állnak egymással.
Hallgatnunk
kell a természettudósokra a megoldandó helyzetről, de meg kell
hallgatnunk a közgazdászokat is arról, hogy mennyibe kerül az a
megoldás, amelyet a természettudósok ajánlanak, és mit nyerhetünk
általa. Az emberek hajlamosak kétségbeesni a klímaváltozást illetően. A
kiotói szerződést erőltetik, pedig az drága, és szinte semmi haszna.
Okosabb megoldásra van szükségünk. Természetesen ha nem teszünk semmit,
az se jó. De legyünk tisztában vele: a globális felmelegedés ötven–száz
év múlva okoz majd gondot. Hosszú távú megoldást kell találnunk –
nyilatkozta lapunknak Björn Lomborg dán politológus, a Koppenhágai
Üzleti Főiskola tanára. A magyarul nemrég megjelent Cool it – Hidegvér!
című könyvében részletesen elemzi számítógépes modellszámítások alapján
a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének hatásait és költségeit.
Szerinte ha a föld minden országa egy egész évszázadon keresztül
betartaná a kiotói egyezményben foglaltakat, akkor is csak öt évvel
tudnánk elodázni a klímaváltozást. Ennek szinte semmi haszna, viszont
180 milliárd dollárba kerülne évente.
– Tehát ha nem tartjuk be a
kiotói egyezményt, akkor a bajok öt évvel korábban jönnek. Az így
megspórolt pénzből viszont a világ szinte összes problémája megoldható
lenne.
Lomborgot többször is a világ legbefolyásosabb környezettel
foglalkozó véleményformálói közé választották, érvelése azonban mélyen
megosztja kollégáit. Úgy véli, hogy szinte valamennyi, az
éghajlatváltozás ellensúlyozását célzó nemzetközi intézkedés
látszatmegoldás volt, amelyeket jobb végre se hajtanunk. A gázemisszió
csökkentése, a tetőket fedő napelemek mind azt a célt szolgálják, hogy
a nyugati civilizációkban lakó emberek jobban érezzék magukat, azzal a
tudattal aludjanak el esténként, hogy megtették a kötelességüket a
bolygó megmentéséért.
A valóságban azonban a ma használatos
napelemek segítségével tízszer drágábban lehet energiát előállítani,
mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével. Emiatt csak néhány gazdag
nyugati ember engedheti meg magának, hogy napelemekkel borítsa a háza
tetejét. Mindezt főként azért teszik, Lomborg érvelése szerint, hogy
megmutassák a világnak, milyen jó emberek is ők. Még ha sokkal több
ember használna is napelemeket, az sem változtatna semmit a
felmelegedésen.
– Emellett India és Kína szén-dioxid-kibocsátása
drasztikusan nőni fog az elkövetkező években, hiszen nekik eszük ágában
sincs áttérni a drága és kis hatékonyságú energiatermelő
technológiákra. Ezért azt mondom, hogy mégis a napelemek fejlesztésére
kell koncentrálnunk – érvel Lomborg. – Hatékonyabb napelemeket kell
kifejlesztenünk. Ha sokkal több pénzt fektetnénk a kutatásba és a
fejlesztésbe, a napelemek ára néhány éven belül zuhanni kezdene. Ha
például 2050-re olcsóbbá válna a napenergia, mint a fosszilis
tüzelőanyagok, mindenki váltana erre a megújuló energiaforrásra.
Az
alternatív energiahordozók fontosságában Lomborg egyetért kollégáival.
A napenergia mellett a hullámzás mozgási energiájának fontosságát
hangsúlyozza. Többen az atomenergia második reneszánszát jósolják,
hiszen ez az energiatermelés kevés szén-dioxid kibocsátásával jár.
Lomborg nem osztja ezt a véleményt, szerinte az atomenergia jelenleg
nem költséghatékony. Ha számításba vesszük a nukleáris hulladék
tárolásának a költségét is, akkor az atomenergia háromszor olyan drága,
mint a fosszilis tüzelőanyagok.
A néhány éve még nagyon ígéretesnek
tűnő biodízel hátrányairól az utóbbi hónapokban nyilvánossá vált
kutatási eredmények illeszkednek Lomborg érvrendszerébe.
– A
bioüzemanyagok példája mutatja, hogy ha pánikba esünk és kapkodunk,
akkor nagyobb problémát okozunk, mint amit meg akartunk oldani. A
bioüzemanyagok gyártásakor elégetünk sok tápláléknövényt, amely
éhínséghez vezethet. Drága, és összességében több
szén-dioxid-kibocsátással jár, mint ha kőolajjal fűtenénk. Jó példa
arra, hogy nem szabad azt tennünk, amitől jól érezzük magunkat, hanem
bölcsen kell cselekednünk – mondja. A bioüzemanyagok második
generációja, amelyet nem az ehető növényi részekből gyártanak, alkalmas
fűtőanyag lehet a jövőben.
Felvetésünkre, miszerint ha az
országoknak nem kell csökkenteniük a szén-dioxid-kibocsátásukat, akkor
miért áldoznának vagyonokat a megújuló energiahordozók fejlesztésére,
Lomborg elismerte: valószínűtlen, hogy ezt önként megtennék. Szükség
van szerinte egy nemzetközi egyezményre, amelyben a világ fejlett
országai vállalják, hogy a jövőben meghatározott összegeket fordítanak
az alternatív energiaforrások kutatására. Ez még mindig sokkal olcsóbb
lenne, mint csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. Gyakran mondják,
hogy miközben az országok végrehajtják a Kiotó-protokollt, egyébként is
sok pénzt fektetnek a kutatásba. A szerző és munkatársainak felmérése
szerint azonban nem ez történik. A múltban megkötött egyezmények rövid
távra szólnak, az országoknak alig van tíz-tizenkét évük arra, hogy
átalakítsák gazdaságukat. Ez kizárja, hogy valóban okos megoldások
szülessenek, az új technológiák kifejlesztéséhez ugyanis hosszabb időre
van szükség.
– Nézzük meg azoknak az országoknak a költségvetését,
amelyek már ratifikálták a kiotói szerződést. Nem látszik semmilyen
emelkedés a kutatásra fordított összegekben, sőt csökkenés
tapasztalható. Az új generációs napelemek úgy 2040-re lennének igazán
hatékonyak. A szerződés rövid hatálya miatt ezért nem fordítanak rájuk
pénzt, hiszen hirtelen, most kell csökkenteni a kibocsátásukat – érvel
a politológus.
Lomborg könyvének fő üzenete az, hogy a világon
számos más, az éghajlatváltozásnál sürgetőbb baj van, a malária, az
AIDS, az éhínségek, amelyek felett elsiklik a döntéshozók figyelme.
Ellenfelei főként azt vetik a szemére, hogy e problémák mindegyike
közvetett módon az éghajlatváltozás miatt válik egyre súlyosabbá, ő
azonban nem ért egyet ezzel. Szerinte ha végrehajtjuk a
Kiotó-protokollt, akkor az évszázad végére talán 0,2 százalékkal
csökkenthetjük a maláriások számát. Ha viszont inkább a malária
gyógyítására áldozunk, akkor sokkal több embert menthetünk meg. Ezek az
emberek nemcsak életben maradnak, de tovább dolgoznak, nem kell az
ellátásukra pénzt költeni. Nő az adott országok gazdaságának
termelékenysége, és becslések szerint az évszázad végére
kétszer-háromszor gazdagabbak lehetnek, mint most.
– Tehát a
kérdésem az, hogy hogyan segíthetünk a legjobban az embereknek. Úgy,
hogy rengeteg pénzt áldozunk Kiotóra, tudva azt, hogy szinte semmi
hatása sem lesz, vagy inkább segítjük őket, hogy sokkal gazdagabbak
legyenek, mint most, és így a jövőben könnyedén megbirkóznak majd a
problémákkal.
– Az emberek nagyon kötődnek a
meggyőződéseikhez, és száz év olajfüggőség erős meggyőződést alakított
ki bennük. De ahogy Einstein is mondta: „Nem oldhatjuk meg a világ
gondjait ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel előidéztük őket.” El
kell szakadnunk az olajtól, és alternatívák után kell néznünk – mondja
Jeremy Leggett, A fele elfogyott című, a világméretű energiaválsággal
foglalkozó könyv szerzője. Leggett geológus, pályája kezdetén
olajtársaságok, például a BP és a Shell tanácsadójaként dolgozott. A
kilencvenes évek elejétől azonban önállósította magát, részt vesz a
Greenpeace környezetvédő kampányaiban, és megalapította a legnagyobb
független, napelemeket fejlesztő angol vállalatot, a Solarcenturyt.
Leggett
és Lomborg éles vitában állnak egymással abban, hogy kell-e azonnal
csökkentenünk az ipar szén-dioxid-kibocsátását. Bár Leggett is úgy
gondolja, hogy önmagukban a kiotói szerződésben meghatározott
szén-dioxid-kvóták nem fogják megakadályozni a klímaváltozást, szerinte
mindenképpen csökkenteni kell a légkör jelenleg igen magas
szén-dioxid-szintjét.
Leggett írása azonban jelentősen különbözik
más környezetvédők felmelegedésről szóló könyveitől. Geológusként arra
hívja fel a figyelmet, hogy ha nem törődünk a felmelegedéssel, akkor is
alternatív energiahordozókat kell találnunk, hiszen az olajtartalékok
hamarosan kimerülnek. A szakértők többsége egyetért abban, hogy a világ
folyamatosan növekvő olajtermelése nem tartható fenn a végtelenségig,
hiszen biztosan véges a föld alatt rejlő olajtartalékok mennyisége. Az
olajtermelés csúcsának időpontjában nincs konszenzus a kutatók között.
A legpeszszimistább jóslatok szerint már néhány éven belül csökkenésnek
indulhat a világ olajtermelése. Ezen az állásponton van Leggett mellett
több más, olajipari állását elhagyó szakértő. Szerintük alig egybillió
(milliószor millió) hordó olaj lehet a föld alatt. Az olajtársaságok és
a legtöbb ország kormánya szerint viszont évtizedekre vagyunk az
olajtermelés csúcsának időpontjától, és még legalább kétbillió hordó a
rendelkezésünkre áll. A két becslés közötti különbséget úgy lehet
elképzelni, mintha a Genfi-tó tele lenne olajjal, illetve félig lenne
vele.
„Gazdaságunk olyannyira függ a fosszilis tüzelőanyagoktól,
hogy azt el sem tudjuk képzelni. A közlekedés, a szállítás kilencven
százaléka olajjal működik, a boltokban kapható árucikkek és
élelmiszerek 95 százalékának az előállításához olajra van szükség.
Egyetlen tehén felneveléséhez és feldolgozásához 950 liter olajat
használnak. Ma több mint nyolcvanmillió hordó (13 milliárd liter)
olajat égetnek el naponta a földön, és e mennyiség folyamatosan
növekszik”, érvel Leggett egy korábbi, az Independentben megjelent
cikkében. A világ napi olajszükségletének egynegyedét az Egyesült
Államok használja fel. Miközben más országok egyre kisebb fogyasztású,
hibrid meghajtású autókat gyártanak, amelyek akár négy liter benzinnel
is képesek száz kilométert megtenni, addig a hatalmas fogyasztású
hobbiterepjárók piaci részesedése Amerikában 2003-ra 24 százalékra
nőtt, így az ország autóinak száz kilométerre vonatkoztatott átlagos
fogyasztása 1987 és 2001 között 9 literről 9,62 literre romlott. A
földgázzal hasonló a helyzet. Az Európa által használt gáz nagy része a
Közel-Keletről és a volt Szovjetunióból érkezik, és bármely fennakadás
a szállításban pánikhangulatba sodorja az európai kormányokat.
De
Leggett szerint korántsem lehetetlen változtatni ezen. Kuba sikeresen
módosított a mezőgazdasági termelésén, amikor a Szovjetunió
összeomlásával elapadtak az olcsó kőolajcsatornái. Néhány év alatt
áttértek a természetes tápanyagokat hasznosító, a helyi igényeket
kiszolgáló mezőgazdasági termelésre.
– Természetesen Kuba nem a
legdemokratikusabb állam, az egész gazdaság átalakítását célzó
döntéseket nem kérdőjelezi meg hallhatóan senki, de a demokráciákban
sem lehetetlen változtatni. A második világháború kezdetén
Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is demokrácia volt, mégis
egy-két hónap alatt sikerült mobilizálni a teljes gazdaságot a háború
igényeinek megfelelően. Akkoriban mindenki tisztában volt a veszéllyel:
a náci Németország lerohanta Európát. Bár most nem fenyeget háború, a
helyzet mégis veszélyes, és cselekvést kíván. Ha a kubaiak meg tudták
csinálni, biztos vagyok benne, hogy mi is képesek vagyunk rá.
A
közeljövőben Leggett szerint csökkenni fog a világgazdaság
termelékenysége, az optimista forgatókönyvek szerint a föld országai
gyorsan reagálnak majd a megváltozott körülményekre. Az iparosodott
országok néhány év alatt áttérhetnének a helyi erőforrásokra épülő
gazdaságra, amelynek energiaigénye messze a mai gazdaság kívánalmai
alatt marad. Számos példa bizonyítja, hogy ezek nem csupán
futurisztikus álmodozások. A dél-angliai Woking kisváros 1990 óta 77
százalékkal csökkentette a kibocsátott szén-dioxid mennyiségét,
napelemekkel, hibrid járművekkel, a fűtést és az energiatermelést
kombináló berendezésekkel. Leggett reményei szerint hamarosan a
vállalatok nem az újabb és újabb olajmezők felkutatására fognak
vagyonokat áldozni, amelyek csakhamar biztosan kimerülnek, hanem ezt az
összeget az alternatív energiaforrások kutatásába fogják fektetni.
Ennek fontosságában szinte maradéktalanul egyetért a két szerző.
Leggett
nagyon bízik a napcellák sikerében, vállalkozása is erre épül. A
napelemek ára folyamatosan zuhan, így a módszer hatékonysága hamarosan
megközelíti a szénalapú energiatermelés hatásfokát. Ez különösen így
van, ha figyelembe vesszük, hogy a hagyományos energiahordozók ára
várhatóan éppen az ellenkező irányban fog mozogni, írja. Egy, a brit
kormány számára 2003-ban készített tanulmány szerint ha a ma
mezőgazdasági művelés alatt álló területek kevesebb mint egy százalékát
napenergia-termelésre használnák, az egész föld energiaigényét ki
lehetne elégíteni.
Kapcsolódó recenziók
- Szkeptikusok (Hegyi Zoltán, Magyar Nemzet, 2011-02-16)
- Már Lomborg szerint is probléma a klímaváltozás (lica , index, 2010-09-01)
- Csak semmi pánik! (Bóc istván, Élet és Tudomány, 2010-04-16)
- BJORN LOMBORG: Cool it – Hidegvér! A szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez (Ulmarius, Természet Világa, 2010. február)
- Cool it! - Hidegvér (, Exit, 2009-02-18)
- Hidegvér! (Osman Péter, MATISZ, 2009/1)
- COOL IT - Hidegvér! (Osman Péter, Műszaki Magazin , 2008/7-8)
- Két fontos könyv az emberiség túlélő készletébe (Osman Péter, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008. június)
- Megváltó napfény (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2008-07-26)
- Forró meteopornó kontra hűs józan ész (Szirtes Borbála, Új Könyvpiac 2008. július-augusztus, 2008-07)
- "Nincs értelme teljesíthetetlen célokat kitűzni" (Izsák Norbert, HVG, 2008. június 25.)
- A globális felmelegedésről – józanul (Berényi Dénes, Természet Világa, 2008-5-15)
- Interjú Votiksy Zsuzsával (Mezei Zsolt, Lánchíd Rádió, 2008. április 28.)
- Kiotó rossz ötlet volt (Stöckert Gábor, www.index.hu, 2008-5-7)
- Hidegvérrel vagy forró fejjel a globális felmelegedés ellen (Laik Eszter, Könyvhét, 2008. május 2.)
- Budapesten az antizöld (Bajomi Bálint, Greenfo, 2008.április 28.)
- Megsülünk, felforr a tenger, de nem kell hisztizni. Bjorn Lomborg a Könyfesztiválon (Kálmán Gábor, Litera, 2008. április 28.)
- van még más a globális felmelegedésen túl (Kerekes Tamás, http://magicafe.hu, 2008-4-27)
- Jön a káosz? Vár ránk a jégkorszak? (, Hírextra, 2008.április 23.)
- Hogyan mentené meg a Földet a szkeptikus környezetvédő? (Vándor Éva, Kossuth Rádió , 2008-4-10)
- Megfagyunk vagy megsülünk? (Stöckert Gábor, , 2007. február 1.)
- Bjørn Lomborg: Éghajlat-hisztéria (, Figyelő, 2007. február 22.)
- A szkeptikus környezetvédő tanácsai (Metazin, NOL, 2007. szeptember 25.)