A globális felmelegedés ellen csakugyan tenni kell, de az eddigi stratégiák sok pénzért kevés haszonnal kecsegtetnek. Olcsóbb megoldásokkal többet lehetne elérni. Továbbá: aki a jólétet emeli, az a klímaváltozás hatásait is mérsékli.

 “Utódaink aligha fogják áldani a nevünket, ha miattunk szegényebbek és betegebbek lesznek, csak azért, mert mindenáron egy cseppnyivel le akarjuk lassítani a globális felmelegedést” – idézi a New York Times hasábjain John Tierney korunk „szkeptikus környezetvédőjét”, a dán Bjřrn Lomborgot. 

Tierney, az ismert konzervatív publicista előszeretettel intéz kihívást a baloldal már kikezdhetetlennek hitt vívmányai ellen, például nyomban lecsapott arra a tanulmányra, amelyből az volt kiolvasható, hogy az egyenjogúságra törekvő nők boldogtalanabbak, mint a hagyományos családba vágyók. Egy másik kutatás eredményeire hivatkozva pedig amellett érvelt, hogy a hagyományos nemi szerepmegosztás mögött biológiai törvényszerűségek húzódnak meg. 

Amerikában ma a globális felmelegedés ügye a konzervatívok és a liberálisok összetűzésének egyik legfőbb terepe. Sok konzervatív kétségbe vonja, hogy az ember okozza a felmelegedést, és azt is, hogy sokat tehetne ellene. Nem meglepő hát, hogy Tierney rálelt Lomborgra, aki már 2001-ben botrányt keltett A szkeptikus környezetvédő című könyvével, amelyben egykori Greenpeace-tag létére tagadta, hogy a természeti környezet rohamosan romlana. Élesen szembeszállt azokkal, akik a környezet állapotát tartották a fő veszélyforrásnak, s nem a szegénységet.

Lomborg nemrég jelentetett meg könyvet Hidegvér: A szkeptikus környezetvédő kalauza a globális felmelegedéshez címmel, s erről a műről beszélt Tierneynek.Lomborg elismeri, hogy az egyre melegebb nyarak megviselik a szervezetet. Csakhogy a tél sokkal halálosabb a nyárnál: Európában hétszer annyian halnak meg a hideg, mint a meleg következtében. 

Továbbá a hőmérsékletváltozás kevesebbet nyom a latba, mint hogy miképp reagálunk rá; New Yorkban, 1990-ben harmadannyian haltak meg a meleg következtében, mint 1960-ban, hála a légkondicionálásnak. Lomborg nem tagadja azonban, hogy a felmelegedés veszélyes. Helyesli, hogy megadóztassák a széndioxid-kibocsátást, és hogy a kormányok egyre többet költsenek az új energiaforrások felfedezésére. De hibásnak tartja a kiotói jegyzőkönyvben felvázolt megoldást, amely széndioxid kvótákat szab meg az egyes országoknak. Úgy látja, hogy e drága megoldás, miközben visszaveti a gazdasági fejlődést és vele a jólét emelkedését, csupán négy évvel késlelteti a száz év alatt bekövetkező tengerszint-emelkedést. 

A globális felmelegedésnél vannak sürgősebb dolgok: az alultápláltság és az AIDS, a malária és a szennyezett ivóvíz. Akit az aggaszt, hogy az óceánok felmelegedése miatt egyre pusztítóbbak a hurrikánok, jobban tenné, ha azt követelné, hogy ne építsék be oly esztelenül a tengerpartot az ingatlanspekulánsok. A városok pedig, ahelyett, hogy sopánkodnának, ültessenek több fát, hozzanak létre több parkot, és fessék fehérre a háztetőket, valamint az aszfaltot.  A legjobb stratégia, hogy az egész világ olyan gazdag legyen, mint New York. Akkor máshol is lenne pénz partvédelemre és légkondicionálásra.  

Persze a sok klímaberendezés rengeteg energiát követel, vagyis felgyorsítja a felmelegedést, de megéri, ha ez arra sarkallja az emberiséget, hogy egyre gazdagabb legyen, és még több hűtőberendezést vásároljon. Igaz, ettől ismét csak melegebb lesz.