Intellektuálisan felkavaró mű, mert kifejezetten eretneknek számító új nézetrendszerrel lép fel. Azt állítja, hogy bár ma a világ legfontosabb fórumain a globális felmelegedés megfékezését jelölik meg egyik legfőbb teendőként, van ennél sokkal fontosabb dolgunk is: olyan más feladataink, amelyek révén a felhasználható erőforrásainkkal sokkal többet tehetünk az emberiség jólétéért, fenntartható jövőjéért.

Lomborg pedig elismert szakember: a Time magazin 2004-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta; 2008-ban a Guardian azon 50 ember közé, akik megmenthetik a Földet. Könyve elején kiemeli, hogy erőteljesen gerjesztett hisztéria irányítja a figyelmünket, és az erőforrások felhasználását a globális felmelegedés - jócskán felnagyított - veszélyeire, és az ellene való cselekvés múlhatatlan szükségességére. A továbbiakban igen alapos elemzéseknek veti alá ezeket a téziseket, s rendre meg is cáfolja a túlzásaikat. Adatokkal támasztja alá azt is, hogy a globális felmelegedésnek egyáltalán nem csak káros hatásai lehetnek, hanem sok helyen kifejezetten hasznot is hoz. Elmondja például, hogy az olvadások a harmadik világban erőteljesen növelhetik a mezőgazdasági termeléshez szükséges vízhozamokat, ami jelentős terméstöbbletet, jelentős gazdagodást eredményezhet. Azzal érvel, hogy e gazdagodás a jelenleginél sokkal inkább képessé teszi a népeket arra, hogy a jövőben megbirkózzanak a felmelegedés kedvezőtlen hatásaival, beleértve még a tengerszint emelkedését is. Fejtegetéseit ugyan egy-két helyen nehezebb követni a nem teljesen tökéletes szóhasználat miatt, ám az egész mű a kiváló költség-haszon elemzés kiemelkedően jó példája az optimális környezetgazdálkodás vonatkozásában. Ha pedig még igaza is van.....