Intellektuálisan felkavaró mű, mert kifejezetten eretneknek
számító új nézetrendszerrel lép fel. Azt állítja, hogy bár ma a világ
legfontosabb fórumain a globális felmelegedés megfékezését jelölik meg egyik legfőbb
teendőként, van ennél sokkal fontosabb dolgunk is: olyan más feladataink,
amelyek révén a felhasználható erőforrásainkkal sokkal többet tehetünk az emberiség
jólétéért, fenntartható jövőjéért.
Lomborg pedig elismert szakember: a Time
magazin 2004-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta; 2008-ban
a Guardian azon 50 ember közé, akik megmenthetik a Földet. Könyve elején
kiemeli, hogy erőteljesen gerjesztett hisztéria irányítja a figyelmünket, és az
erőforrások felhasználását a globális felmelegedés - jócskán felnagyított -
veszélyeire, és az ellene való cselekvés múlhatatlan szükségességére. A
továbbiakban igen alapos elemzéseknek veti alá ezeket a téziseket, s rendre meg
is cáfolja a túlzásaikat. Adatokkal támasztja alá azt is, hogy a globális
felmelegedésnek egyáltalán nem csak káros hatásai lehetnek, hanem sok helyen
kifejezetten hasznot is hoz. Elmondja például, hogy az olvadások a harmadik világban
erőteljesen növelhetik a mezőgazdasági termeléshez szükséges vízhozamokat, ami
jelentős terméstöbbletet, jelentős gazdagodást eredményezhet. Azzal érvel, hogy
e gazdagodás a jelenleginél sokkal inkább képessé teszi a népeket arra, hogy a
jövőben megbirkózzanak a felmelegedés kedvezőtlen hatásaival, beleértve még a
tengerszint emelkedését is. Fejtegetéseit ugyan egy-két helyen nehezebb követni
a nem teljesen tökéletes szóhasználat miatt, ám az egész mű a kiváló
költség-haszon elemzés kiemelkedően jó példája az optimális környezetgazdálkodás
vonatkozásában. Ha pedig még igaza is van.....